Beszámoló a Kanthaka Népfőiskola és a Székelygyümölcs Egyesület tanulmányútjáról
A közösségi önfenntartás, a hagyományőrzés és a föld iránti alázat nem csupán elméletben, hanem a tettekben és a személyes találkozásokban nyeri el valódi értelmét. Ezt a szellemiséget hordozva indult útnak a Kanthaka Népfőiskola és a Székelygyümölcs Egyesület szervezésében az a 55 fős székelyudvarhelyi kistérségi küldöttség, amely 2026. szeptember 30. és október 3. között vett részt a „Látó út az önfenntartó közösségekért” elnevezésű tanulmányúton. A Bethlen Gábor Alap, valamint a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium támogatásával megvalósult kezdeményezés projektvezetője, szervezője és házigazdája Orbán Árpád, a Székelygyümölcs Egyesület elnöke és a népfőiskola oszlopos tagja volt. A népfőiskola Látó programjának ugyanis a műhelymunkák, előadások és tudományos kutatások mellett szerves része a Látó-utak szervezése, amelyek célja a tapasztalatcsere és a szülőföldön való megmaradás hitének megerősítése.
A látó út lelki mélységét és keretét Demeter Sándor Lóránd lelkész adta meg, aki reggelenként bibliai útravalóba és imádságba csomagolta a napot.
Az út első állomása Mórahalom volt, ahol a partner Kapocs Népfőiskola fogadta a székelyföldi küldöttséget. Nógrádi Zoltán polgármester jóvoltából, Kovács Tanács-Istvánné Erika szervezésében és vezetésével a résztvevők betekintést nyertek Mórahalom kistérségi életébe, az ottani népfőiskola szerteágazó tevékenységébe, valamint a Nagyszéksósi Bivalyrezervátum és Látogatóközpont természeti különlegességeibe.
A második napon a történelem és a kegyelet helyszínei felé vezetett az út. Mohácson a csatatéri emlékkápolna felkeresése után Újvárosi Katalin lelkész vezetésével imádkoztak a Fogadalmi Emléktemplomban. A templom díszterében Hadnagy Jolán versköszöntésével és Német László klarinétmuzsikájával kísérve helyezték el kegyeletteljes emlékezés koszorúját.
Innen Pécsre érkezett a csoport, ahol Kárpáti Árpád, a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat megbízott igazgatója csatlakozott az utazókhoz. Az ő vezetésével látogatták meg a Pálos Lelki Központot, és csodálták meg Pécs világörökségi helyszíneit. A tartalmas nap a pécsváradi Szent István Népfőiskola házigazdaságában, a Pécsváradi Várban zárult, ahol Őz Bernadett rendkívüli tárlatvezetéssel kalauzolta a vendégeket. Az Árpád-kori bencés kolostortemplom szent falai között a székelyföldi csapat imádságos népi zsoltárt énekelve zengette meg a teret. Az estét a helyi termelőkkel, borkészítőkkel, a település polgármesterével és vállalkozóival folytatott, közvetlen hangvételű tapasztalatcsere koronázta meg.
A harmadik nap a természet, az ökológia és a tanyavilág kihívásairól szólt. Délelőtt Markócon Lantos Tamás és fia mutatták be a kistelepülés erdőkertjeinek sajátosságait; a gyümölcstermesztésben jártas székelyföldi résztvevők itt örömmel ütköztették és cserélték ki szakmai tapasztalataikat. A Dráva partjára tett kis kitérő során Lantos Tamás a térség ökológiai változásait és az azokra adott közösségi válaszokat ismertette. A nap ezután kalandos úton, Visnyeszéplakon folytatódott, ahol Zaja Péter és Korpics József mutatták be a tanyavilágban végzett szívós, kitartó küzdelmüket és mintagazdaságukat. A hosszú utazás végén a csoport Lakiteleken, a Hungarikum Ligetben tért nyugovóra.
A tanulmányút zárónapján a résztvevők közelebbről is megismerkedhettek a Lakitelek Népfőiskolával és a Hungarikum Liget szellemiségével, majd Kondorosra, a Fehér Liliom Népfőiskolára látogattak el. Itt a népfőiskola sokrétű közösségi tevékenységébe nyertek betekintést: megismerték a helyi hagyományokra épülő gyógynövény-feldolgozást, és láthatták, miként tiszteleg az intézmény Csernus Tibor festőművész emléke előtt. A csoport átélhette Kondoros mesevilágát, majd a betyárvilág hagyományaiba kóstolt bele, amikor Rózsa Sándor emlékét megidézve betértek a híres Kondorosi Csárdába.
A gazdag program, a megélt találkozások és a felhalmozott tapasztalatok mind abban erősítik a hazatérő székelyföldi gazdákat, népfőiskolásokat és közösségi vezetőket, hogy elkötelezetten szolgálják szülőföldjüket. Ahogyan Hadnagy Jolán is megfogalmazta Tamási Áron szavait idézve, s ahogyan ez a Látó út is üzent a résztvevőknek: „És rátok bízom az itt maradó kincseket, a virágot csókoló madarat, a szántó-vető embert, s a Küküllőbe hullott három csillagot.”
Szervezők:
Támogatók:
